PATRICK LANNEAU: DALLA VIRTUALITA’ ALLA REALTA’
Patrick Lanneau, l’insegnante di lettere e storia presso il liceo
"Antoine Bourdelle" di Montauban, è salito in rinomanza
nelle sue vicinanze per il suo attaccamento passionale ai computer.
Al Sud della Francia, in un silenzioso quartiere di Saint Orens, alla
periferia di Tolosa, vive con sua moglie e i tre figli in una villetta
ricoperta da piante arrampicanti.
Varcando la soglia dell’abitazione, ho la sensazione di essere
capitata di colpo, nella favola della Bella Addormentata. Come se un
istante della vita fosse arrestato, come se il tempo da allora, fosse
dimenticato di entrarci per dare un saluto agli oggetti metodicamente
dispersi per la casa. Esisterà un ordine tra i libri e i giornali
ammucchiati in tramezzini e lasciati poltroneggiare in compagnia delle
camicie sulle sedie ? Pulserà vita nel corpo morto essiccato
di quella ranocchia distesa sugli fogli abbandonati sul pavimento ?
Ci sarà una disciplina nell’esercito delle mappe, nella
confusione dei fili, nella schiera di scarpe trafugate sotto la scrivania
?
Mi sorge una altra domanda: l’immaginazione inizierà dove
finisce la realtà, o forse non si può neppure tirare una
linea di demarcazione netta tra i due mondi ?
Gli abitanti di questa dimora visibilmente non fanno differenza tra
l’esperienza colta dal mondo virtuale e da quello reale. Forse
questa conversazione mi aiuterà scoprire il mistero.
Il filosofo giocoso
La mia costatazione relativa al tempo, pare confermarsi dalla risposta
data dal padrone. Alla domanda, quanti anni ha, mi risponde solo con
un enigma.
Quel modo simpatico, birichino e giocoso con il quale sostiene il mio
interrogatorio, mi conferma sempre di più nel credere che sto
seduta di fronte ad un uomo di una cultura estesa, di una curiosità
ricettiva e di una mente lucida.
Anche per questo mi sembra assai modesta la dichiarazione del mancato
filosofo, di aver abbandonato la scienza, da lui originariamente preferita,
perchè non aveva mai capito abbastanza Kant e Descartes.
La sua aspirazione di diventare astronauta, fu bocciata, quando ha scoperto
in sè la ripugnanza per il viaggio. Il semplice e fatale caso
di avere un padre professore in famiglia, gli rese impossibile di riprendere
la carriera politica per raggiungere la poltrona del Presidente della
Repubblica.
Il suo interesse che per oggi è diventato così forte di
legarlo più di 1O ore al giorno davanti ai PC, è iniziato
a 6 anni. Suo padre gli parlò di un „cervello elettronico”
che funzionava con il sistema di numerazionie a due possibilità.
Questo sistema lo affascinò a tal punto di iniziare a riscrivere
nel suo quaderno i numeri che potevano essere espressi con questo sistema:
1=1, 2=1O, 3=11, 4=1OO ecc. L’applicazione di quest’esercizio
semplice cominciò ad introdurlo nell’ambito dell’informatica.
Vide un calcolatore elettronico per la prima volta in Normandia, poi
nel 1981 riuscì a comprarsi uno finalmente. Da allora era proprietario
di numerosi modelli. Almeno in ogni due anni cambiò i tipi disusati,
tanto che è difficile anche ricordarsi.
Racconta con un sorriso contento che una volta ebbe l’occasione
di vendere un pezzo antiquato ad un agente delle tasse per un prezzo
molto più alto per quanto l’aveva comprato.
Quest’episodio è la prova, di come un computer può
essere utilizzato in ambiti diversi della vita, con un esito soddisfacente.
Il PC, come una penna
Il PC per lui è come agli altri la penna. Tiene sempre uno nella
ventiquattr’ore.
Attualmente la famiglia vive in compagnia di 1O „cervelli elettronici”.
Patrick, proprio in questi giorni, ha regalato a uno dei suoi figli
un modello, per lui ormai è caduto in disuso, al posto del quale
ha installato un tipo più aggiornato.
Nemmeno sua moglie, Nadine, che lavora come documentarista in una bibblioteca
vicino a Parigi e fa la pendolare, può farne a meno. I suoi figli
Aurelie, Alaric e Aurelien dividono la passione del padre.
Non è un evento raro che i membri della famiglia si mandano delle
e-mails e neppure il gatto rimane impassibile, quando si avvede un maus
a qualche parte - commenta Patrick sorridendo sotto i baffi.
Il punto di vista alla rovescia
Perchè c’è bisogno di tanti calcolatori ? - interrogo
il „maestro”. - Mettiamo che regalo un libro a mia sorella
e lei fa un sospiro deluso: "Ho già uno". Non capisce
che un libro non può sostituire l’altro.
Quando gli porgo la domanda: "perchè abbiamo bisogno di
tanti compiuter ?" mi risponde con un ‘altra domanda : Perchè
abbiamo bisogno di scarpe ? Potremmo vivere anche senza scarpe.
Secondo il suo parere la nostra vita è già di per sè
è virtuale perchè noi vediamo dal mondo quello che percepiscono
i nostri sensi. Il mondo non è reale intorno a noi. Il computer
come se fosse la continuazione della mente umana. Permette all’uomo
di realizzare opere che prima non poteva concreatizzare. Non è
meraviglioso che ciò che nasce nella mente umana può essere
trasferito in un „cervello elettronico” ? - chiede compenetrato
di meraviglia. Il calcolatore elettronico trasforma la virtualità
in realtà. - Questo modo di pensare alla rovescia mi sorprende,
ma non ho tempo di intervenire perchè l’insegnante continua.
- In una fabbrica dove le macchine vengono disegnate e progettate dall’aiuto
dei computer, dove il montaggio dei pezzi avviene con l’intervento
delle macchine computerizzate, il risultato non è affatto virtuale
! - Mi rendo conto come tutto è questione di punti di vista.
Il computer non è un labirinto
Alla fine vorrei sapere : non pensa che il „cervello elettronico”
da lui tanto apprezzato è come un labirinto: uno che ci entra
si perde sempre di più ?
Patrick richiama in mente un brano della biblioteca di Babele, di Jorge
Luis Borges. La storia è narrata da un personaggio che, volendo
partire dalla galleria esagonale, dove si trova, attraversando le porte
in due direzioni orizzontali e in due verticali, raggiunge sempre una
galleria esagonale, simile a quella di prima.
Se la meraviglia del secolo XX allarga veramente oppure restringe il
mondo, non oso a discutere con Patrick. Lascio il gentile lettore a
decidere, cosa ne pensa di questa „realtà virtuale”.
|
PATRICK LANNEAU: A VIRTUALITÁSBÓL A VALÓSÁGBA.
Patrick Lanneau, az Antoine Bourdelle szobrász nevét
viselõ montaubani gimnázium történelem-irodalom
szakos tanára, a komputerekhez f¦zõdõ szenvedélyes
viszonyáról híres a környéken.
Dél-Franciaországban, Saint Orens egyik nyugodt kis negyedében,
nem messze Toulous-tól, egy ind⁄któl benõtt
kis villában lakik feleségével és három
gyermekével.
A hozzá látogatót meglepheti az a Csipkerózsika
mesébe illõ állapot, ahol a teret csak a lábújhegyen
járó idõ által szétszórt tárgyak
jelzik. A ház lakói számára látszólag
egybeolvad a valóság és a virtuális világ
élménye.
Ez a megállapítás igazolva látszik Patrick
elsõ kérdésemre adott válaszából;
hogy hány éves? Arra nevetve csak egy enigmával
válaszol.
Patrick eredetileg filosofusnak tanult, de õszinten bevallja,
hogy soha nem értette eléggé Cantot es Decartest.
A beszéd stílusára jellemzõ irónia
áthatja szavait, amikor második félretett álmáról
beszél : ¦rhajós azért nem lett, mert rájött,
hogy nem szeret utazni. Aztán azt gondolta, hogy köztársasági
elnöknek is megállná a helyét. Csak a véletlennek
köszönheti, hogy végül gimnáziumi tanárként
keresi kenyerét. (Édesapja is ugyan ezen a pályán
foglalatoskodott). Az az érdeklõdés, ami mára
akkora szenvedéllyé hatalmasodott, hogy napjában
több mint tíz órát köti a komputerhez,
hat éves kora körül kezdõdött. Édesapja
beszélt neki elõször arról, hogy tudósok
kifejlesztettek egy olyan eletronikus agyat, amely egy a kettes számrendszer
elvén m¦ködik. Ez a szisztema annyira vonzónak tünt
számára, hogy az asztalán lévõ kis
füzetbe sorra lejegyezte a 0 és 1 által kifejezhetõ
számokat. ( 1=1; 2=10; 3=11; 4=100 és így tovább).
Ez az egyszerü gyakorlat kezdte õt bevezetni az informatika
világába.
Életében elõször Normandiában látott
kompiutert, majd 1981-ben végre meg is tudott venni magának
egyet. Azóta már számtalan számítógépnek
volt a tulajdonosa, szinte nehezére esik emlékezni, hiszen
legalább minden második évben lecserélte
az addigra elavultakat. Elégedett mosollyal meséli, hogy
egyszer egy adóellenõrnek sikerült eladnia egy régi
darabot, jóval magasabb áron, mint amennyiért vette.
Ez a bizonyiték arra, hogy a számítógépét
az élet milyen sok területén lehet hasznosítani..
A komputer számára olyan, mint egy toll: mindig van nála
egy a táskájában. Jelenleg a család tíz
darab "elektromos agy" társaságában él.
Patrick a napokban ajándékozta oda fiának azt a
????.. ami helyett egy ????. került az íróasztalára.
Ezen kivül van még egy ????.., egy személyi komputer,
amit a gimnázium ajándékozott tanárának
és persze az irodájában is szüksége
van egy ?saját bejáratú" számítógépre.
Felesége, aki dokumentalista és egy könyvtárban
dolgozik P⁄rizs közelében, egy személyi komputerrel
és egy ????.-vel rendelkezik. Egyik fi⁄nak Alaricnak, kettõ,
lányának Aureliának ???. számitógépe
van. Nem ritka, hogy a csal⁄d e-< maileket küld egymásnak.
Az iskolakezdés elsõ napján is egy órán
keresztül tudott levelezni lányával.
Egyszóval feleségét, fiait, lányát
is megfertõzte az eletronika szenvedélyével. Sõt,
-jegyzi meg öniróni⁄val, - a macskának is nagyon
sok egér jutott.
Arra a kérdésemre, hogy minek van szüksége
ennyi számítógépre, egy példázattal
válaszol.
Tegyuk fel, hogy ajándékozok egy könyvet a nõvéremnek.
à csalódottan így válaszol : "Ó,
de hiszen van már egy könyvem!" Nem érti, hogy
egy könyv nem pótolhatja a többit.
És arra a kérdesemre, hogy miért van szükseg
számítógépre,
visszakérdez : miért van szükségünk cipõre
? Tudnánk élni nélküle?
Patrick szerint az életünk már önmagában
virtuális, hiszen mi azt látjuk a valoságból,
amit látni akarunk. A vil⁄g nem valóságos
körülöttünk, hanem csak az elménkbõl
kivetülõ érzékelések megnyílvánulása.
A létezõ vil⁄got is ezen érzékelésünk
által fogjuk fel.
A számítógép mintha az emberi agy meghosszabítása
lenne.
Lehetõseget nyújt az emberiségnek arra, hogy olyan
dolgokat tegyen, amelyeket azelött nem tehetett .Aristotelãsz
Logicai tételét 2000?? éve kigúnyolt⁄k
az emberek. Azt mondták nincs rá szükség,
hiszen logikus, hogy ha az ember halandó, akkor Szokratesz is
halandó.
Nem csodálatos, hogy az, ami az ember fejében van, átültethetõ
egy gépi agyba ? ? kérdezi csodálattal áthatva.
Valósággá változtatható az, ami az
agyban virtuális. Egy autógyárban, ahol számítógépek
segítségével terveznek és raknak össze
gépjárm¦veket, az eredmény egyáltalán
nem vitruális !
Megkérdezem Patrickot, hogy szerinte eljön e majd az idõ,
amikor a könyveket a komputerek fogják helyettesíteni?
Röviden, nemmel válaszol.
Nem gondolja e, hogy ez az általa oly nagyra becsült ?elektronikus
agy" olyan, mint egy labirintus, egyre jobban el lehet veszni benne?-
faggatom. Visszakérdez: ismerem e Luis Gorjes Borjes, Bábel
Könyvtára cím¦ könyvét? Szégyenkezve
közlöm, hogy nem. Pedig a történet éppen
azt meséli el, mondja, ahogyan egy könyvtári szobából,
jobbra, balra, fel és le vezetõ ajtókon keresztül,
a fõhõs mindig egy ugyan olyan könyvtári szobába
jut be.
Hogy a komputer ki tudja tárni, vagy éppen besz¦kíteni
körülöttünk a vil⁄got, nem merek vit⁄ba
sz⁄llni Patrickkal. Ez a néhány sor talán
segítséget nyújt a kedves olvasónak ahhoz,
hogy magában eldönthesse, mit is gondol errõl a ?
virtuális valós´rgról". |
Vous
voulez en savoir plus sur Itinéraires... Contactez
Patrick Lanneau, l'animateur de notre site.